Utóbbi időben igen sokat teszek az arcbőrömért. Bezony-bezony minden este jó alaposan meg van tisztítva ezzel a Garnier Pure 3in1-cuccal, ami tényleg jó amúgy. Csak használd rendszeresen. Mert ha nem teszed, bizony könnyen megjelenhetnek csúnya piros pöttyök az arcodon, amit ha megnyomkodsz, megmarad a vörös folt egy hétig, ami ugye nagyon csúnya, és nem éppen vonzó a másik nem számára. Sajna én néha, hihetetlen méretű lustaságomból kifolyólag elhagyom eme szeánszot. Az eredményt az előbbiekben leírtam. De egyszerűen nem lehet nem kinyomni! Könyörög, hogy nyomd ki! Olyanok, mint egy ilyen vilogó gomb a mozikban, ami pölö elindítja az atombombát, vagy leállíja az önmegsemmisítő mechanizmust, pontosan egy másodperccel az idő letelte előtt. Tehát mindenképpen meg kell nyomni!!! Különösen idegesítőek, ha a szád fölötti, és orrod alatti kis részen helyezkednek el. Ott a legkényesebbek, és ott a legszigorúbban tilos nyomkodni. De mondom, NEM LEHET MEGÁLLNI. :(

  Depersze, hálisten távolról sem olyan rossz a helyzet, mint a lentebb látható néne esetében. Na neki igencsak torz az arca. Enyém meg legfeljebb kevésbé vonzó.

  Ahogy Einstein mondaná: Minden relatív! :)

  Rájöttem egyik barátnémmal hogy el kéne szökni innen. Utáljuk az embereket, a gondolkodásukat, a helyet, sötöbö. Tele van az egész diszkópatkányokkal. Fel kéne menni pestre és egy albérletben élni. De laza is lenne. Tuti imádnám. Igaz hogy pest hatalmas és büdös és putri eléggé de tuti jobb mint itt vidéken, az isten háta mögött. Utálom!

  Épp arra a bácsira gondolok, akit a saját házában ettek meg a saját disznói. Szegény bácsi. Tuti nem számított arra, ami végülis történt. Biztos még szívesen szerelmeskedett volna az asszonnyal, vagy meglátogatta volna az unokáit. De neeem, disznógyomorban végezte. Egy élet félbeszakadt.

  Nem akarok én is így járni, mert ha pölö most halnék meg, semmi értelme nem lett volna a háromévi szenvedésemnek. Hiába indultam el a jó úton, változok, de többnyire a régi hülyeségeim alapján ítélnének meg az emberek. Ja meg nem is siratnának sokan. Mondjuk akkor már nem valószínű, hogy különösebben érdekelne a dolog... Lényeg a lényeg, én a "majd"-ok embere vagyok. Hajlamos vagyok elhalasztani dolgokat, hogy majd megteszem. És mi van, ha egyszercsak nem lesz majd? Akkor a mennyben elégedetlen leszek az életemmel. Azt írtam volna hogy a mennyben? Pontosítok: a mennyben vagy a pokolban. És ha nincs egyik sem? Akárhogy is, szar életet tudhatnék magam mögött.

  De én ezt nem akarom! Annyi mindent hagytam elmenni mellettem...

  Mekkora hülye is vagyok... :/

Lelkiismeretfurdalásom lenne, ha úgy hagynálak titeket meghalni, hogy nem tudjátok, ki az a Mr. Farkas.

Na, ő az. Aki mégtovább ront a magyarok megítélésén külföldön. Pedig az így is elég tragikus. Idegbeteg, bunkó parasztoknak tartanak minket. Ami tulajdonképpen igaz is. De könyörgöm, külföldön bírjunk már magunkkal! Tartsuk csak azt a kis piros ollót a helyén, a zsebünkben, jól érzi ő ott magát. Neki is jobb, meg nekünk is, ha ottmarad. :)

Imádom ezt a képet! Amikor először akadtam rá a világ egyik legjobb humorlapjának, a Kretén magazinnak a honlapján, úgy röhögtem, majd beszartam. Meg is osztom veletek. :)

  Egy kis Zagar muzsika nektek. Aki nem tudja mi az a Zagar, az szégyellje el magát, hallgassa meg, majd ezeket követően nézze meg a honlapjukat. Dióhéjban az egyik legjobb magyar elektro-alter előadó.

  A klip a Sziget fesztiválon összevágott felvételekből van összerakva. Eszembe juttatja mennyire is várom a nyarat, a sulimentességet, a meleget, amikor este is egy szál pólóba lehet lenni, a fesztiválokat, amik alatt kiszakadsz egy kis időre a civilizációból, és szabadjára engedheted hülyeségeidet, vágyaidat, amiket a felnőtt-társadalom nem fogad el és tilt. A szabadság évszaka.

  Sikeresen választottam designt is az időközben megszaporodott blog.hu-s sablonok közül. Szerintem faja. :)

  Naigen, karácsony van, ma lesz szenteste. Ez képes még az én többnyire negatív, instabil lelkületemet is egyértelműen pozitívvá és szeretetteljessé varázsolni, hiszen olyan de olyan szép dolog. Együtt van a család, égnek a gyertyák, a karácsonyfa gyönyörűen feldíszítve,  alatta ajándékok, kaja-, és sütiillat terjeng mindenfelé. És a szeretet. A nagy dolog, amit sok ember annyira nehezen tud kifejezni az év többi napján, de ilyenkor még ők is megengedik ezt maguknak.

  Kell az embernek ez az egy nap legalább az évben, amikor érezzük, hogy mégsem vagyunk teljesen egyedül ebben a hatalmas, gonosz, igazságtalan világban, hanem igenis állnak mellettünk. A barátokkal ellentétben a rokonokat említem meg, hisz ők az állandóak. A barát, ha valami egyéb tényező felülmúlja a barátságotokat, ellenedfordul és magadrahagy. A rokonság az kőbe van vésve, azt nem lehet felülbírálni, jobb esetben nem is próbálkozik vele senki.

  Az utóbbi pár hetem igencsak mélypont volt. Egyszerűen csak voltam, és ebben nem leltem örömöt. Nem szerettem lenni. A "legjobb barátommal" megszakítottam a kapcsolatot két hete, mert károsabb volt ez az egész, mint amennyi haszna volt. Ez az ember önző módon ki akart sajátítani magának, méghozzá úgy, hogy fel akarta morzsolni a többi kapcsolatomat, hogy végül csak ő maradjon nekem. Olyanokat vágott a fejemhez, amikor elgurult a gyógyszere, hogy nincs más barátom rajta kívül. Nos ez fordítottan volt csak igaz. Neki nem volt nagyon más. Senki nem volt képes elviselni, mint ahogy én tettem, fél évig. Reménykedtem, hogy lehetséges, hogy talán tudok változtatni a hülyeségein, de egyszerűen lehetetlen. Nem bírom elviselni.

  Talán ez a "veszteség" tört le. Megkérdőjelezte a többi kapcsolatomat, és bizonytalanná tett. De most, szilveszter közeledtével azok az emberek, akiket barátaimnak nevezek, kezdenek megkeresni, és rájövök, hogy mégse vagyok annyira egyedül, mint amennyire hittem. Ez egyértelműen jó. :) Ebből látszik hogy nem sokon múlott hogy ez a beteg fasz megtör. Rontott a lelkemnek. De kezdek felépülni, jófelé haladok, hogy olyan relatíve gondtalan lehessek, mint régen. Nemigaz, hogy amikor az ember azt kezdi hinni, hogy minden tök jól van, ahogy éppen van, mindig belerondít valami.

  De most ünnep van, szeressétek egymást, emberek, tegyétek félre ellentéteiteket, mosolyogjatok egymásra, ajándékozzátok meg egymást, és legyetek boldogok!

  Most roppant elmésen, sok másik neismondjam hogy milyen emberhez hasonlóan egy kispál számcímet tettem egy fontos helyre, a most induló blogom címébe. Sok ember annyira de annyira nem képes érteni a Kispált, hogy csak na. És én honnan gondolom, hogy értem? Fogós kérdés. Lényeg a lényeg, olyan hülye számértelmezéseket hallok pár szájból, hogy abban a pillanatban kéne leesniük a felhőknek. De az alter épp arról szól, legalábbis szerintem, hogy mindenki úgy értelmezi, ahogy ő akarja. Afranc szerencsésen megcáfoltam saját magam.. :D

  A mai nap elindult az én blogom, amit remélem nem fogok félbehagyni, és törölni, mint az eddigi párat, remélem örömöm fogom lelni benne, és ti is, kedves olvasók, akik még tuti nagyon kevesen vagytok, de talán megfogtok szaporodni idővel! :) Hisz végülis azért írom eme "naplót" a neten, nyílvánosan, hogy másban is jó érzéseket keltsen, meg kíváncsi vagyok, ki még ilyen hülye mint én, hogy ki képes megérteni engem. Ez a hülye jelző még ki lesz fejtve.

  Boldog karácsonyt mindenkinek, legalább olyan szépet, mint a lentebbi kép!